Csipkebogyó lekvár

4 kg csipkebogyó
kb. fél kg kristálycukor
Na-benzoát

A csipkebogyót megtisztítjuk, mindkét végéről levágjuk a kiálló részeket. Egy éjszakára beáztatjuk - annyi vizet teszünk rá, hogy 1-2 ujjnyira ellepje.

Másnap az így előkészített bogyókat felrakjuk a gázra főni. Nem szabad forralni! Lángelosztó alatt főzzük pépesre - közben krumplinyomóval rásegíthetünk a műveletre.

Az elkészült csipkebogyót lepasszírozzuk, majd az így nyert sűrű pépet felfőzzük cukorral. Amikor úgy pöfög mint a puding, akkor van kész.

Steril üvegekbe töltjük, egy csipet Na-benzoátot teszünk a tetejére, lekötözzük, és száraz dunsztba hagyjuk kihűlni.

Tapasztalataim:
Nos, azért ez a lekvárfőzés nem olyan egyszerű dolog, mint amilyen gyorsan leírtam. Nálam a konyha romokban hevert a főzés közben is, és utána is. 

Maga a szedés, és kipucolás könnyű művelet, mert közben az ember beszélget vagy tv-t néz, de mindenesetre szórakozik. 

Ami kemény dió itt, az a passzírozás. Először szűrővel próbálkoztam, de az nagyon nehézkesnek bizonyult, majd nekiestem gyümölcscentrifugával, amiről először azt hittem, hogy nem csinál semmit, de aztán, amikor szétbontottam, jöttem rá, hogy kinyeri belőle a pépet, csak az szépen bele is ragad a gépbe, és csak nagyon lassan csepeg ki belőle. Mindenesetre ennél a megoldásnál maradtam, ha már úgyis befogtam a gépet. 

Egy idő után azonban az egész konyha ragadt a csipkebogyótól, a gyümölcscentrifuga orrán-száján jött ki a bogyóhoz tartozó mag-héj-pép, de végülis győztem! Elkészült a lekvár, amire azért is büszke lehetek, mert amikor este egy üveggel átvittem a szüleimnek, majdnem az egész el is fogyott.

Annyi cukrot adtam hozzá, hogy a savanykássága megmaradjon, és ne legyen túl édes.

Ebből a mennyiségből kettő 6,5 dl-s, és kettő 3,5 dl-s üveg lett.

További ötletek:
be kell szerezni egy paradicsom passzírozót
lefagyasztani a bogyókat, míg annyi nem lesz, hogy érdemes legyen lekvárt főzni